Adott egy feladat: az egyik legrégebbi partnercégünk újonnan épült telephelyére, záros határidőn belül, fel kell állítani egy 15 fős targoncás - komissiós állományt. A jelentkezőkkel már a telefonban közlöm a roppant egyszerű feltételeket, amit aztán egy csoportos eligazításon megismétlek. Ezek a következők: targoncás engedély, büntetlen előélet, orvosi alkalmassági, három műszak vállalása. Roppant egyszerű. Mégis vannak, akik bár már a legelején tudják, hogy valamelyik feltételnek nem felelnek meg, mégis elmennek a végsőkig. Mit gondolhatnak? Hogy majd jönnek a susztermanók, elsikálnak mindent és meg fognak felelni a feltételeknek?
Nagyon vigyázok arra, hogy a „régi” cégeknél még véletlenül se keveredjek semmilyen kellemetlen helyzetbe: évek óta szolgáltatunk nekik, együttműködésünk súrlódásmentes, megbízhatóan, előre tervezhetően termelik a profitot. Bármilyen baki iszonyatosan sokat árthat, no nem a cégnek, hanem nekem: ezek a bakik egyből visszaérnek a főnökeimhez, akik ilyenkor a rend kedvéért újból és újból elmantrázzák, hogy „nagyon kell vigyáznunk erre a cégre, legközelebb jobban ügyelj ezekre a problémákra, nagyon fontos projekt ez nekünk, stb.”
A kontrollal nincs is semmi baj. De ma olyan történt velem, ami még sosem: lefasisztáztak!
Egy testvérpár állított be hozzám nem is olyan régen, hogy munkát vállalnának, lehetőleg valamelyik raktárban, hiszen eddig is targoncásként dolgoztak. Felemásak voltak az érzéseim, szó szerint, mivel amíg a fiatalabbik rendkívül jólszituált, udvarias és készséges, nevezzük a továbbiakban Ábelnek, addig a testvére, nevezzük Káinnak, egy igazi ős bunkó volt („vágod, hallod; faszányos; zsír”, stb.). Elmondtam a feltételeket, biztosra mentem, ki is kérdeztem őket részletbemenően („Van-e olyan egészségügyi problémája, ami befolyásolja a fizikai munkavégzésben? Pl.: sérv, cukorbetegség, gerincbántalmak, stb. Dolgozott-e már három műszakos munkarendben? Miért jött el az előző munkahelyéről?” Etc.): volt-e már büntetve? A válasz: egy csendes nem, illetve egy hangos, „tiszta vagyok, mint a hó”. Meg is beszéltem velük az eligazítás időpontját, illetve helyét: rossz érzésem volt a bratyó miatt, de mivel az öccse értékes embernek tűnt, ezért mind a kettőjüket behívtam.
Mind a ketten megjelentek a tájékoztatón, megtartottam az eligazítást, elmondtam, hogy mit kell tudni a mi cégünkről, mit a partnercégről, a munkavégzés helyéről, módjáról, a fizetésről, illetve a feltételekről. Pontosan, tagoltan elmondtam, hogy aki esetleg büntetve volt vagy nem vállalja a három műszakos munkarendet, annak jelenleg itt nem tudok munkát adni, de egy másik cégünkhöz ugyanebbe a munkakörbe át tudom irányítani, mivel ott nem feltétel az erkölcsi és csak két műszakos munkarendben, hétfőtől- péntekig van operáció. Páran felálltak egy papírra felírták a nevüket és a telefonszámukat, majd távoztak.
Tiszta sor.
A cég képviselőivel együtt leinterjúztattuk a jelentkezőket, egész jó kis brigád jött össze, Ábeltől meg egyszerűen el voltak ájulva. Ritka. Ő utána azonban, utoljára, megjelent a bratyó, talpig hiphopban, fején egy kendővel. Ez még nem is lett volna különösebb probléma, ha az ajtóban köszönés helyett mondjuk nem a tökét emeli meg, csak úgy lazán, ala natúrban, mintha csak a Los Angeles-i fövenyen készülne egy laza freestyle-ra. Nem voltam boldog.
A partnercég képviselői feltették a szokásos kérdéseket, „holdolgozottmeddigmiértjöttelegészségügyilegrendbenvaneblablabla?”, és az utolsó kérdés:
- Büntetlen előéletű?
- Nézd én őszinte leszek, elcsúsztam két évre egy hülyeség miatt, most jöttem ki, azt az öcsó mondta, hogy jöjjek vele. Mér, ez gáz?
- Nem mondták önnek, hogy erkölcsi bizonyítvány szükséges?
- Most beszélek erről a munkáról harmadszor, de még egyszer sem mondták!
Mielőtt még annyit mondhattam volna, hogy fapapucs, a kapcsolattartó megköszönte a részvételt, „majd értesítjük”. Jól tette, volt benne annyi tapintat, hogy ne várja meg azt a pillanatot, amíg kivetkőzök magamból és biztosított róla, hogy „Mr. Funkyzenenepper” egyetlen szavát sem hiszi: „vannak ilyenek.”
A meglepetés azonban csak ezután jött, mégpedig ma: Káin bratyó beállított hozzám az irodába és ordítva számon kért, hogy őt ugyan már miért nem vették fel, amikor „aztat a sok gyökeret meg felvették?” „AZÉ’ MERT CIGÁNY VAGYOK?” Na itt viszont tényleg eltört a mécses: „Az öcsédet felvették te szerencsétlen! Téged meg azért nem, mert 1. büntetett vagy; 2. tahó; 3. hazudtál. És az öcséd micsoda? He? Nem tűnt fel, hogy a felvettek 20 százaléka roma? Elég világos voltam vagy reppeljem el?”
A válasz: rohadt mocskos fasiszta!
És erre a végszóra pont bejött a főnököm. Hurrá.
