Szeretném rögtön a legelején leszögezni: Budapesten dolgozom, így csak a budapesti, illetve a Budapest vonzáskörzetébe tartozó helyzetről tudok biztosan nyilatkozni. Hogy miért fontos ez? Azért, mert a fővárosban és a főváros 40 km-es körzetében megnyilvánuló hihetetlen munkaerőhiány eleve rányomja bélyegét a kölcsönzés/közvetítés üzletre, és olyan groteszk helyzeteket eredményez, amikre még Kafka is elégedetten csettintene (aki esetleg nem tudná: a munkaerő-kölcsönzés lényege az, hogy egy cég, a továbbiakban: kölcsönbevevő, hosszú távra vagy egy adott időszakra, „kikölcsönöz” egy adott létszámú állományt egy ezzel foglalkozó személyzeti szolgáltatótól, továbbiakban: kölcsönbeadótól. A kölcsönzött munkavállalóknak a bérbeadóval van munkaszerződésük, ők intézik a bejelentést, ők folyósítják a fizetést, ők intézik a bérszámfejtést, stb. A kölcsönbevevő általában pontosan azért veszi igénybe a kölcsönbeadó szolgáltatásait, mert egyrészt hatalmas adminisztrációs tehertől szabadul meg, másrészt nem neki kell foglalkoznia a fluktuációs problémákkal, harmadrészt pedig mielőtt bárkit is felvenne saját állományba, le tudja tesztelni a jelölt megbízhatóságát és munkavégzését.).

Alapvetően utálom azokat az embereket, akik lenézik a segédmunkásokat. Alapvetően utálom, amikor a kölcsönbevevő cégek droidoknak hívják a kölcsönzött állományt, azokat az embereket, akik esetenként 50-60 km-t utaznak a munkahelyükig. Mindenki kívülről fújja a hiányszakmákat: nincs elég CNC marós, nincs elég géplakatos, forgácsoló, hegesztő, gépbeállító, blablablabla. Lehet arról papolni, hogy összefogásra van szükség, hogy a leszakadt rétegek kezébe szakmát kell adni, de nem érdemes. Maradjon mindenki csöndben, és nézze meg szépen a munkaügyi kirendeltségek statisztikáit és hasonlítsa össze azokat a különböző cégek, alacsonyan kvalifikáltaknak szóló álláshirdetéseivel. Ma, ugyanúgy, ahogy nyugatabbra, hiány van segédmunkásokból. Nincs elég melós. A dühítő azonban az, hogy pont azok verik a nyálukat a hazai szakmunkásképzés totális leépítésén, akik annak idején dühödten megszavaztak minden segélyt: most kezdik csak felismerni, hogy felnőtt egy olyan generáció, akik sosem látták dolgozni a szüleiket. Lehet üvöltözni, hogy a szocializmusban micsoda hazugság volt és micsoda károkat okozott a teljes foglalkoztatottság, de el is lehet gondolkodni azon, hogy azt a pénzt, amelyet egykor bérként fizettünk ki, ma segélyek formájában osztogatjuk (persze azért nem szabad lesarkítani a problémákat, hiszen annak a foglalkoztatási rendszernek is voltak kijátszható kiskapui. Ebben a témában például érdemes elolvasni a 70-es években megjelent „Híradás a dzsumbujból” című szociológiai tanulmányt. Rémisztő, de ezek szerint több mint 30 éve nem találtunk megoldást a problémákra).  Nem hinném, hogy nagy sikerrel járnánk, ha ezeket az embereket beterelnénk egy lakatos képzésre: nulla munkakultúrával kizártnak találom, hogy megállnák a helyüket bárhol is.

Hiába felel meg minden kölcsönbevevő cég az ISO-nak és minden irányadó EU-s szabványnak, ha a jelentkezőknek irreális elvárásaik vannak. Vegyük az átlagot: anyagmozgatás két műszakban, hétfőtől péntekig tartó operációban, könnyű fizikai munka, havi 75 ezer nettó + az étkezési. Semmi felelősség, különjárattal szállítják a dolgozókat, tiszta munkaterület és azért a munkában sem kell megszakadni. Nap, mint nap találkozok emberekkel, akik 8 általánossal, nulla munkatapasztalattal nettó 100- 110 ezres fizetést kérnek. Ja, hogy egy diplomás tanárnak ennyi a keresete? Nem számít, nem érdekli őket. Nem vállalják el a munkát, megtehetik, semmivel nincsenek rákényszerítve.

Ha el is jutnak addig, hogy dolgozzanak a többségük nagyon hamar ott hagyja a munkát: korán kell kelni, kevés a szünet. Hébe-hóba kijárnak, egészen addig amíg beengedik őket. Mit tudsz tenni egy olyan munkavállalóval, aki nem tudja, hogy a szabadságot ki kell kérni? Aki nem tudja, hogy mi az a táppénz vagy, hogy hogyan kell kitölteni a jelenlétit? Akinek nehezen megy az olvasás? Aki nem hajlandó a munkaruhát hordani, mert az „gáz”? Aki állandóan elkésik, betépve, bepiázva jelenik meg? Aki a rábízott legegyszerűbb munkafolyamatot is képtelen végrehajtani? Mit? Elmagyarázod neki 100-szor, 1000-szer, hogy ez így nem mehet tovább. Majd amikor betelt a pohár kirúgod. A röhejes az, hogy ezek az emberek végigjárják az összes munkaerő-kölcsönző céget, és mindenhol ugyanúgy viselkednek: előbb-utóbb feketelistára kerülnek.

Persze a kedves olvasó nyugodtan rávághatja, hogy nem lehet általánosítani. Nem is teszem. Sajnos ez a szomorú valóság.

Fekete napokat él a gazdaság, előbb-utóbb eljön a nagy és félelmetes megnyirbálások ideje. Akkor pedig már késő lesz a fejekhez kapni. Akkor már nem lesz cirkusz meg kenyér. Ma is, amíg nem talál jobbat, sok diplomás/érettségizett/szakmunkás dolgozik átmenetileg fizikai, szakképesítést nem igénylő munkakörben. Olyanok, akiknek nem a béka segge alatt van a munkakultúrájuk. Nehéz lesz velük versenyezni.

Az igazi, jó melóst pedig nem leszólni. Ő mindig csöndben fogja végezni a munkáját, befizeti az adót és eltartja a családját. Pontosan tudja, hogy honnan, hova akar eljutni. Láthatatlan. Csak azt fogjuk észrevenni, ha végleg eltűnik. De azt nagyon.