Lehet bármekkora céged, lehetsz bármekkora mogul, szemfüles, minden hájjal megkent dörzsölt cápa, legalább egyszer az életben összefogsz futni valamelyik multi bolthálózattal. És ha már összefutottatok, legalább egyszer át is fog rázni a palánkon. Ez nem lehetőség, ez törvényszerűség, épp olyan tény, mint ahogy a vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya. Légy résen!
Egy marék dollárért
A multi boltok az őskáoszból születtek. Ha megszervezel egyik napról a másikra negyven mindenre elszánt árufeltöltőt, akkor tuti, hogy még aznap visszamondják a rendelést. Ha nem, akkor meg kiderül, hogy a többségében nőkből álló éjszakai műszakot -10 Celsius fokban kihajtották az udvarra és az építkezésről visszamaradt vashulladékot pakoltatták velük (ez nem vicc, megtörtént. Még szerencse, hogy az Mt. Pontosan szabályozza, hogy milyen munkaköröket tölthet be nő. Mondanom sem kell, hogy sitteltakarítás nem szerepel ezek között). Másnap, azok akik nem kaptak gerincsérvet és még tudtak mozogni, bejöttek és felmondtak. Megértem. Úgy néztek rám, mint egy hülyére, hogy én, aki megszervezem a projektet, nem tudtam, hogy milyen munkára veszem fel őket. Dehogynem: árufeltöltésre. Csakhogy a cég alkalmazásában álló utolsó kis porszemnek, akinek az lett volna a dolga, hogy az udvaron eltakarítsa a szemetet, - nevezzük Józsinak, nem volt kedve dolgozni. Fogta magát és kihajtotta a kölcsönzött állományt az udvarra. Ők meg, első munkanap alapon, kimentek és szó nélkül végrehajtották a rájuk bízott feladatot.
Az egyik kollégámmal megcsinálták, hogy bérszámfejtés előtt közölték vele, hogy nagyon sajnálják, de 1. már nem kérik az 50 fős állományt (ebben semmi különös nincs, a toborzási szakértők ilyenkor az adott csoportot átszervezik máshová), 2. sajnos elveszett az a mappa, amiben a jelenlétiket tárolták, így sze lá ví, de nem tudnak fizetni: ha valaki mégis nagyon ragaszkodna a fizetéséhez, az menjen be és igazoltassa le a jelenlétijét XY-al. XY-t természetesen tízből kilencszer nem lehetett megtalálni, majd kis idő elteltével robbant a bomba: felmondott és rövid időn belül távozott a cégtől, így aztán már nem is igen tudtak törődni a dolgozóink „jelentéktelen” problémáival. Summa summárium: a cégünk kifizette a dolgozókat megillető munkabért, majd nagy nehezen behajtotta a tartozást az áruháztól, aki 4-5 ember kivételével kegyeskedett is kifizetni azt...
Most komolyan: járjunk bíróságra évekig?
Munkaszüneti nap, végre pihenés, ám a gazdasági világválság mellett a munka is begyűrűzött a jól megérdemelt szabadságomba. Múlthéten zártam le egy sikertelen projektet, az egyik ilyen multi keresett 3-4 cukrászt. A megállapodás szerint 1 hónapig kölcsönözték volna a dolgozókat, majd amennyiben megfeleltek volna, közvetítési díj fejében átvették volna őket. Elég hülye megállapodás volt, a főnököm minden tiltakozásom ellenére bizalmi síkra helyezte a kérdést – az én kontómra. Mindenesetre a negyedéves előrejelzésben 300 ezer forinttal kevesebb bevételt prognosztizáltam az elvárhatóval szemben. Még szerencse, különben még én magyarázkódhatnék a negyedéves záróértekezleten a főnököm hülyesége miatt. Történt ugyanis, hogy miután megtaláltuk és felvettük az illetőket, eltelt durván másfél hét és mindannyian, próbaidő alatt, felmondtak. Kérdésemre, hogy miért mennek el, csak annyit mondtak, hogy „találtam jobbat”. Persze gyanús volt az egész, hiszen az áruház kapcsolattartója jelezte, hogy köszönik egyelőre nem kérik a pótlásukat. Mindenesetre a mai tej-kenyér vásárlás miatt utaztam vagy 1 órát, és lám, bejött a tippem: az ominózus áruházban, rövid kérdezősködés után megtaláltam az egyik cukrászunkat, amint serényen döntötte a tőkét a pult mögött. Jelentem a fiatalember köpött és megerősítette: mind a hárman azért léptek ki tőlünk, mert megfenyegették őket, hogy csak így kerülhetnek állományba.
Természetesen nem fogunk lépéseket tenni az ügyben, egyszerűen nem vállalunk be több üzletet a céggel.
